A 2015-ös év állatai, növényei és gombája

 

Az év emlőse: az ürge (Spermophilus citellus)

A VADONLESŐ program kezdeményezésére 2015-ben másodjára kerül megválasztásra az év emlőse. Az idei év emlősállata az ürge. Az ürge a rágcsálók rendjébe, és a mókusfélék családjába tartozó faj. Rokonaival, a mókusokkal ellentétben nem a fákon él, hanem a talajon. Testhossza 18-24 cm körül változik, tömege ritkán éri el a fél kg-ot. Társaságkedvelő, csapatban élő kisemlős. Kitűnően tud ásni, kiterjedt járatrendszereket készít. Ideje nagy részét ezekben tölti: itt tölti az éjszakát, itt neveli kölykeit, veszély esetén ide menekül. Elsősorban fűféléket és magvakat fogyaszt, ritkán rovarokat is elkap. Gyakran két lábra áll, hogy kilásson a magas fűből. Veszély esetén éles füttyel figyelmezteti társait. A szabad természetben sok ellensége akad, védett ragadozó madaraink fontos tápláléka. Késő ősztől kora tavaszig téli álmot alszik, ilyenkor járataiba vonul vissza. Magyarországon fokozottan védett faj, eszmei értéke 250.000 Ft.

 

Az év madara: a búbos banka (Upupa epops)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) által 1979-ben elindított kezdeményezés eredményeként minden évben megválasztásra kerül az év madara. 2015-ben (immár harmadjára) ezt a címet a búbos banka nyerte el.  A búbos banka egyike hazánk legtarkább madarainak. Az elsősorban trópusi elterjedési bankafélék egyetlen hazai faja. Feje tetején jellegzetes bóbitát visel, melyet képes felmereszteni a madár, ha izgatott lesz. Csőre hosszú, enyhén lefelé ívelt. Rovarevő, bár olykor a gilisztákat is elkapja. Táplálékát elsősorban a földön keresgéli. Odúban fészkel, fészekalja 5-8 tojásból áll. A fiókák bűzös ürülékükkel fröcskölik le a nemkívánatos látogatót- innen ered a faj egyik népies neve, a „büdös banka”. Latin neve hangutánzó szó, mely a madár hangjára utal. Vonuló madár, hazánkban márciustól szeptemberig tartózkodik, a telet Afrikában tölti. Magyarországon védett, eszmei értéke 50.000 Ft.

 

Az év kétéltűje: a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Kétéltű-és Hüllővédelmi Szakosztálya minden évben megválasztja az év kétéltűjét vagy hüllőjét, mely 2015-ben a dunai tarajosgőte. A dunai tarajosgőtét csupán 1983 óta tartják számon külön fajként. Hazánk egyik leggyakoribb gőtefaja, elsősorban síkvidéki, állandó vizeink lakója, a Duna, a Tisza, a Dráva és a Száva folyók által tagolt területen található meg. Az európai populáció mintegy 40 %-a Magyarország területén található.  Mint minden kétéltű, a dunai tarajosgőte is vízhez kötődő állat. A párzás a vízben történik, a kifejlett példányok ezt követően nyirkos, nedves környezetben, de immár a szárazföldön élnek és itt is telelnek. A hímek a párzási időszakban látványos bőrtarajt növesztenek, melyet később elveszítenek. Éjszaka aktív, ragadozó, gyakorlatilag bármilyen, nála kisebb gerinctelen állatot elfogyaszt. Hazánkban védett, eszmei értéke 50.000 Ft.

 

Az év hala: a kecsege (Acipenser ruthenus)

2010 óta kerül megválasztásra az év hala a Magyar Haltani Társaság szervezésében.  Az idei évben a megtisztelő címet a kecsege nyerte el. A kecsege a legkisebbre növő és egyben leggyakoribb faj a hazánkban is előforduló tokfélék közül. A tokfélék különleges, ősi megjelenésű halak, a porcos halak közé tartozó cápák legközelebbi rokonai a csontos halak közül. A kecsege 60-70 cm hosszúra és maximum 7 kg-osra nő. Jellegzetes, felfelé kunkorodó orra van. Mély vizű folyómedrek lakója. Ragadozó, kisebb csigákat, rovarlárvákat, férgeket fogyaszt, táplálékát a folyó medréről szedegeti össze. A táplálék megtalálásában bajuszszálai is segítik. Húsa ízletes, jó minőségű, e miatt a faj korábban kedvelt horgászzsákmány volt. 2014-től kezdve azonban védett hal, horgászata tilos!

 

Az év rovara: a nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca)

A Magyar Rovartani Társaság 2011 óta választja meg az év rovarát, mely 2015-ben a nagy szentjánosbogár lett. Hazánkban három szentjánosbogár-faj fordul elő, melyek közül-mint a neve is mutatja- a nagy szentjánosbogár éri el a legnagyobb testméretet, a nőstény hossza 10-18 mm, a hímé pedig 10-13 mm. Csoportosan él, nyirkosabb erdők, alföldi mocsaras, lápos helyek, kertek lakója. A nőstény szárnytalan, röpképtelen, ezzel szemben a hím szárnyakkal rendelkezik. A lárva ragadozó, csigákra vadászik, nem ritkán képes saját testsúlyánál több százszor nagyobb csigákat is leteríteni. A kifejlett állatok nem táplálkoznak, párzás után, nem sokkal a peték lerakását követően elpusztulnak. A különböző szentjánosbogár-fajok eltérő módon világítanak, mely azt segíti elő, hogy a hímek a saját fajukhoz tartozó nőstényekkel párosodjanak. A nagy szentjánosbogár megszakítások nélkül világít. Ennek a fajnak a lárvája is világít, mely mérgező mivoltára figyelmezteti a ragadozókat. A szentjánosbogarak a potrohukban található luciferin nevű anyag oxidációja segítségével képesek világítani. A jelenséget biolumineszcenciának nevezzük.

 

Az év fája: a kocsányos tölgy (Quercus robur)

Az Országos Erdészeti Egyesület 1996 óta minden évben megválasztja az év fáját, mely 2015-ben a kocsányos tölgy lett. A kocsányos tölgy Európa egyik uralkodó tölgyfaja, sok helyen a kocsánytalan tölggyel közös élőhelyen fordul elő. Hegyvidéki területeken 400 és 800 m-es tengerszint feletti magasság között találkozhatunk vele, de kedveli az alföldi területeket is. Az enyhe teleket kedveli. Termése a jól ismert makk, mely emberi fogyasztásra ugyan alkalmatlan, ám számos állatfajnak fontos tápláléka. Makkját magas csersavtartalma miatt gyűjtik és gyógyászati célokra felhasználják. E mellett a különféle cserzőanyagok vonhatók ki a fa kérgéből és leveléből is. Kedvező körülmények között a kocsányos tölgy akár 800-1000 évig is elélhet.

 

Az év vadvirágai: a tollas szegfüvek

A képen István király-szegfű látható

A hazai botanikusok 2011-től kezdve minden évben megválasztják az év vadvirágát. A 2015-ös év vadvirágai a tollas szegfüvek, más néven fehér szegfüvek. Szokatlan módon idén nem egyetlen faj, hanem a több, közeli, rokon fajból álló fajcsoport nyerte el a megtisztelő címet. Hazánkban a következő tollas szegfűfajok fordulnak elő:

• kései szegfű (Dianthus serotinus)- védett, eszmei értéke 5000 Ft
• balti szegfű (D. arenarius) –védett, eszmei értéke 5000 Ft
• István király-szegfű (D. regis-stephani)- védett, eszmei értéke 10.000 Ft
• Lumnitzer-szegfű (D. lumnitzeri)- védett, eszmei értéke 10.000 Ft
• korai szegfű (D. praecox)- védett, eszmei értéke 10.000 Ft

Az öt, Magyarországon is előforduló faj egymáshoz nagyon hasonló, nehéz őket elkülöníteni, mind a laikusok, mind a szakemberek számára. A magyar elnevezésekben mutatkozó hibák is nehezítik az elkülönítést, hiszen mind a korai, mind a késői szegfű májustól egészen a fagyok megjelenéséig virágozhat.  Hazánkban többfelé előfordulnak, azonban élőhelyük megszűnése, leromlása veszélyezteti fennmaradásukat. Minden hazai fehér szegfűfaj viszonylag kis elterjedésű, védett, endemikus növény.

 

Az év gombája: a sötét trombitagomba (Craterellus cornucopioides)

Az év gombája szavazás idei győztese a sötét trombitagomba, így ez a faj viselheti 2015-ben ezt a megtisztelő címet. Más gombával nehezen összetéveszthető, gyakran tömegesen megjelenő gombafaj. Kalapja kisméretű, 4-12 cm hosszú és 3-8 cm átmérőjű, jellegzetes, trombita lakú. Innen, illetve sötét színéről kapta a faj magyar nevét. Savanyú talajú lomb-és fenyőerdők lakója, júliustól októberig lehet vele találkozni. Jellegzetessége a csoportos megjelenés, egy-egy csoportban 3-15 egyed található. Szárítva kiváló fűszergomba.

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: 2015 év állatai, növényei
Üdvözöljük a Sziget-csücske Természetbarátok Egyesületének honlapján! - © 2008 - 2024 - szigetcsucske.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat